Ez nem mese… hanem egy kisregény 1. fejezete

0
349

Minden írásomban, amikor nem egy valós problémát boncolgatok, vagy nem egy olvasói levelet válaszolok meg, az elején rögzítem, hogy: „…természetesen a szereplők és a helyszín kitalált, mindennemű hasonlóság csupán a véletlen műve lehet”.

Andrew L.B. maga elé meredve ül a parázsló tábortűz mellett, miközben élete filmje pereg le szemei előtt. Sok rázós helyzetben volt már életében, de most azt érzi, hogy ebből, amibe most keveredett, nem tud ép bőrrel kikerülni. A környék legnagyobb földbérlőjének parancsára pisztolypárbajra kellett kihívnia a vadnyugat egyik legnagyobb párbajhősét. Tudja, arra nem számíthat, hogy ellenfele kegyelmet gyakorol vele szemben vagy elvéti a lövést, ha megjelenik a kisváros főterén kabátjának szárnyait fegyvere mögé tolva és ezzel jelezve, hogy készen áll a párbajra.

A kihívás már elment, az ellenfele már készülődik.
Egy lehetősége maradt, visszakozni. Gazdája, a kegyetlen és rosszindulatú földesúr ezt viszont nem akarja engedni, ezzel viszont a biztos halálba küldi. Hiába kapott a gazdától segédcsapatot is, mert tőlük hamarosan elveszik a fegyvereket és egyébként is megbízhatatlanok, éles helyzetben képesek lennének akár őt is hátba lőni.

Andrew L.B. jól tudja: ez a harc nem az ő harca, mégis ő lesz az áldozat. Jól tudja magáról, hogy soha nem volt igazi párbajhős, és most, amikor az évek elszálltak fölötte, még kevésbe lesz az. Tudja, hogy ellenfelének nagyon sok lőszere van, neki talán egy sem, és hiába ígéri gazdája, hogy küld neki lőszert, ebben nem lehet biztos.

Az sem jó előjel, hogy tudja magáról azt, hogy sok támadási felületet szolgáltat. Az elmúlt évek harcai során számtalan olyan sérülést szenvedett, melyek felületesen begyógyultak, de valójában nemhogy egy lövés, hanem egy erőteljesebb ütés is végzetes lehet számára, mert a látszólag gyógyult és mindenki előtt takargatott sebek könnyen felszakadnak.

Nem vágyott ő már hírnévre, csak a nyugodt öregkorra és sok utazásra, pihenésre szerettei körében. Ennek ellenére hamarosan szembe kell néznie azzal, aki sokkal jobb nála és több tűzharcot is túlélt már. Tudja, hogy gazdája próbálta már hasonló helyzetben elintézni az ellenfelet, de arról a golyók mindig visszapattantak. Barátai óvták attól, hogy élő pajzsként védje gazdáját, de ő a félelemtől engedve nem tudott nemet mondani, mégis bevállalta a párbajt.

Tisztában van azzal, hogy ebből neki semmi jó nem származik, hiszen azért ragadt rá két gúnyneve, hogy mindig emlékeztessék rá, ő nem párbajhős, hanem csak egy szorgos tehenész.

Aki még nem tudná: Andrew L. B. teljes neve Andrew Lúzer Balfék.
Folyt. köv. (?)