A strand és az uszoda, avagy mit lehetne jobban csinálni 1. rész

0
219

Kedves Olvasók!

Egy régi barátom levelét teszem közre, változtatások nélkül a stranddal kapcsolatban – a személyes részeket lehagytam –. Miklós barátomról azt kell tudni, hogy az egyetemet már Svájcban végezte és egy építész cégnek volt sokáig vezetője, ahol elsősorban uszodákat, strandokat és szállodák wellness részlegeit építették.

Jöjjön akkor a levél:

Drága Józsikám!

Friss nyugdíjasként már sűrűbben fogok hazajárni és így bízom benne, hogy legközelebb veled is találkozom. Most csak néhány napra voltunk itthon, de nagyon élveztük, hiszen kis menyem megengedte, hogy egy szem fiú unokánkat is magunkkal hozzuk, akinek próbáltuk megmutatni az óhazát. Nagyon tetszett neki Magyarország, különösen az egri vár, de Hatvan is tetszett neki addig, amíg el nem fogott a nosztalgikus érzés és a kíváncsiság, hogy kilátogassunk a strandra. Jól tudod, hogy lelkes olvasód vagyok, illetve nézem a többi hatvani internetes portált is. Az olvasottak alapján kíváncsi voltam, hogy ebből az 53 millió forintos összegből mit hoztak ki a strand felújításánál, különösen úgy, hogy emlékeztem a gyermekmedence bezárás előtti állapotára is. Szóval, két héttel ezelőtt vasárnap meglátogattuk az enyhén hűvös idő ellenére. Nem kellett volna, mert olyan balkáni állapotokkal találkoztam, amit el sem tudtam volna képzelni. Most már csak reménykedni tudok, hogy unokám az anyjának nem számol be erről részletesen, mert attól félek, hogy legközelebb nem engedik el velünk.

Kezdődött ott, hogy amikor beléptem, jellegzetes fekália szag csapta meg az orromat, ami a strand épületéből áramlott ki, ezért az amúgy borzasztóan igénytelen épületbe be sem mentünk átöltözni sem. Egyébként jól látszik az ablakokon, hogy milyen lepusztult állapotban lehet az első emelet.

Normális kabint, vagy öltözőt sajnos nem találtunk, ezért nosztalgiáztunk ifjú korunkból és mint a vad kempingesek, a bokrok árnyékában öltöztünk és a takaróra tettük a ruhánkat. Lényegesebben később vettük észre azt is, hogy vélhetőleg az egyik medence mellett felhalmozott napozóágyakból lehetett volna kölcsönözni, de ez akkor már késő volt. Vélhetőleg azért rejtették el olyan ügyesen, hogy ne kelljen a ki és visszahordásával senkinek fáradoznia, viszont az is igaz, hogy megfosztották a látogatókat ettől a „luxustól”.

Ezután megnéztük a felújított gyerekmedencét. Józsi! Ez egy tragédia! A dizájnnal még nem is lenne nagy baj, de az, hogy egyáltalán nem nyúltak hozzá a medencéhez, csak toldozgatták-foltozgatták, bizony minőségi javulást ez nem hozott. Az, hogy mi került ebben 53 millió forintba, azt végképp nem tudnám megindokolni. Ha elengedném a fantáziámat és figyelembe venném a gépészeti munkákat, akkor is azt mondom, hogy még Svájcban is kb. kettőt és jobbat építenénk ennyi pénzből, tekintettel még arra is, hogy ott kicsit másabbak az árak. Erről nem is szeretnék többet mondani, mert ez önmagában felháborított. (Sajnos ugyanezt láttam és tapasztaltam, amikor a vasúti hidat építették. Megítélésem szerint egy kicsit túlárazták…)

Miután érdemben a gyermekmedence formájához nem nyúltak, ez így kicsinek bizonyult, még a hűvös időjárás miatt szerényebb létszámú látogatóknak is. Amiatt, hogy „bizonyos emberek” (egyébként felnőttek) úgy vigyáztak a gyerekekre, hogy befeküdtek a medencébe, még kisebbnek tűnt. Sajnálatos volt, hogy senki nem szólt rájuk, talán azért mert ezeknek a „bizonyos embereknek” mindent szabad.

A gyermekmedence környékén – úgy általában is el lehet mondani – hogy a fű hiányos, gyomos és bizony koszos is. Legalább az új beruházás után ennek a medencének a környékét rendezhették volna.

A következő meglepetés és döbbenet akkor ért, amikor unokámnak WC-re kellett volna mennie, és nem találtunk WC-t a gyermekmedence környékén, de még a meleg vizesnek mondott medence környékén sem (a meleg vizes jelzőre még visszatérnék). A gyermekmedencében lévőket ez láthatóan nem zavarta, esetenként a környező bokrokban végezték el a gyerekek a kisdolgaikat.

A medence közvetlen környéke – mindegyikre jellemző – feltűnően koszos volt, amiben nem csak falevelek és fűszálak voltak, de apróbb kommunális szemétdarabok is. Működőképes zuhanyt is alig találtunk sajnos, ami nem a mi igyekezetünkön múlott.

Miután unokánk már elég nagy ahhoz, hogy csúszdázhasson – őszintén szólva kicsit el is van kapatva ezen a téren – miután megunta, hogy a gyerekmedencéket felnőtteket kelljen kerülgetnie, kereste a csúszdát.

Te Józsi! Nincs csúszda a kisgyerekeknek! Ebből a pénzből, amit állítólag erre a medencére költöttek, legalább 2-3 csúszdát lehetett volna építeni, ami jobban lekötötte volna a 6 év fölötti gyerekeket. Arról nem is beszélek, hogy két vagányabb csúszda micsoda bevételt hozhatna a strandnak. Azt én természetesen nem tudom eldönteni, hogy a strand vezetőinek a kényelemszeretete, vagy szakmai hozzá nem értése miatt nem építettek ilyet, de biztos, hogy nagyon hiányzik egy jól működő strandról. Én valamikor 2010. előtt voltam itt, amikor elég lendületesen hozzákezdtek a strand átépítéséhez, de most úgy látszik, mintha az elmúlt 6-8 évben megállt volna az idő, kivéve a gyermekmedence ilyen-olyan átépítését.

A levél hossza miatt, folyt. köv.