A strand és az uszoda, avagy mit lehetne jobban csinálni 2. rész

0
380

Kedves Olvasók!

Egy régi barátom levelét teszem közre, változtatások nélkül – a személyes részeket lehagytam – a stranddal kapcsolatban. Miklós barátomról azt kell tudni, hogy az egyetemet már Svájcban végezte és egy építész cégnek volt sokáig vezetője, ahol elsősorban uszodákat, strandokat és szállodák wellness részlegeit építették. Véleményét, észrevételét osztotta meg velem a hatvani strandról.

Jöjjön akkor a folytatás:

Csúszda hiányában átmentünk az ötszögletű medencébe. Nem sokáig voltunk ott, mert kis túlzással akkor jártunk volna jól, ha korcsolyát hozunk magunkkal, olyan hideg volt. Ezt azért nem értettem, mert vélhetőleg van olyan lehetőség itt is, hogy a „termálvízből” ide is keverjenek, ha egyébként hideg az idő. Szóval ezt kihagytuk.

Amíg nagyi az unokával elment ebédelni, én gondoltam, hogy úszom a nagymedencében. Gyorsan követtem őket, mert ott is nagyon hideg volt a víz. Tény, hogy a gyorsaság azért kicsit túlzás, mert bizony nem árt, ha valaki óvatosan sétál és a lába elé néz, mert a járdák olyan állapotban vannak, hogy súrolja a balesetveszélyesség fogalmát. Az viszont, hogy kényelmetlen és nem esztétikus, az biztos.

Ha már itt tartunk, beszéljünk a vendéglátásról!

A vendéglátóhelyekre (bódékra, sufnikra stb.) mint az egész strandra, a retró érzés jellemző. A rossz időjárás ellenére – vagy talán ezért – hihetetlen sor állt az egyetlen meleg ételt szolgáló helyen. Az igyekezet látszott rajtuk, de fizikailag képtelenség volt aránylag normális időben kiszolgálni ezt a sort, amely még költői túlzással sem nevezhető tömegnek. A lángosnak mondott valamire szót sem fecsérelnék, és arra sem, hogy éppen nálunk fogyott el a kukorica. A hekk jó volt, és az árak sem voltak túlzók, érzésem szerint a magyar életszínvonalhoz képest sem. Később az unokám evett egy fagyit – roppantul tetszett neki, mert ő ilyen csavarosat még nem evett -, mi pedig ittunk egy cappuchinot a bejáratnál lévő bódéban. Itt kedvesek voltak velünk és az árak is elviselhetőek voltak.

Ezután megint kivívtuk magunk ellen a sorsot, mert kipróbáltuk a „termálvizet”. Az első csalódottságunk után, amikor rájöttünk, hogy ez meleg víznek nehezen mondható, jót nevettünk a vélhetőleg évek óta tévedésből kint felejtett táblán, miszerint – az akkori magas hőfok miatt – gyermekeknek egyáltalán nem és a felnőtteknek is max. 15 percet ajánlottak tartózkodni a medencében.

Józsi! Ez vérlázító volt! Talán a kutat kellene újrafúrni, mert ez bizony minden volt, csak meleg víz nem és bizony a víz besorolását is szívesen megnézném… Ez mindenesetre már elviselhető lett volna, ha… hát igen! Eleve sokan voltunk a vízben, mert a hideg vízbe senki nem akart bemenni. Ennél is zavaróbb volt viszont, hogy „bizonyos fiatalemberek” két csoportja – vegyesen lányok és fiúk, nem ismerve a közösségi lét alapvető szabályait sem, randalíroztak a medencében, miközben egymást „kóstolgatták”. Ezt a medencében lévő megbotránkozva figyelték, a személyzet pedig kellő alapossággal „túlnézett” ezen a helyzeten, szólni senki nem szólt. Mi akkor jöttünk ki a medencéből, amikor az egyik lány javaslatára elkezdtek „verekedőst” játszani, mert már megunták a labdázást – ami egyébként sem lett volna megengedett – illetve egyikük hangosan elmondta, hogy most könnyített magán, csak attól fél, hogy vizelete melegebb lesz, mint a medence vize. Feladtuk…

Egyébként is meguntam, hogy a „fiatalok miatt” folyamatosan a padon lévő értékekre figyeltem és azt gondoltam, hogy ez volt az a pillanat, amikor a helyemben mindenki feladta volna. Csak szeretném megjegyezni, hogy az egyik fiatal folyamatosan szemmel követett minket és értékeinket, tehát féltem is, hogy valami eltűnik, többek között az a csomag is, amiben az értékeinket tartottuk. Sajnos egyetlen biztonsági őrt sem láttunk ezen a területen, szerintem legalább 2-3 főnek folyamatosan járőröznie kellene egy ilyen nagy strandon. Tény, hogy az egész világon ez problémát jelent és itt is csak idő kérdése, hogy mikor okoz ez problémát.

Kedves Józsikám!

Hát ennyi volt a mi strandolásunk 2016. nyarán Hatvanban, és azt gondolom, hogy ez volt egyben az utolsó is. Engem az egész helyzet felháborított, csodálkozom, hogy ezt a hatvaniak szó nélkül eltűrik.

utószó:

Ha már a strandnál tartunk!

Ismereteim szerint már történtek lopások, amióta kinyitott a strand. Barátomnak ehhez nem kellett látnoknak lennie.

Annak ellenére, hogy időnként még 19 órakor is 28-30 fok van, simán bezárják a strandot. Információim szerint, ha hivatalos hűségriadó van, akkor van 20 óráig. Miután azonban a strandnak nincs honlapja, erről igazából nagyon nehéz tájékozódni. Egyébként már csak az úszók miatt is nyitva lehetne, mert most 17-19 óra között van úszójegy, tehát az uszodában megszokott három órát is lerövidítették abban az esetben, ha nem 20 óráig van nyitva.

Apropó uszoda!

Információim szerint babaúszás volt az elmúlt időszakban, illetve edzések is vannak, így csak az úszni vágyó hatvaniakat zárják ki, miután nincs reggeli úszás az uszodában.

Térjünk vissza a címre, azaz: mit lehetne jobban csinálni a strandon és az uszodában?

Szerintem mindent. Ehhez viszont az kellene, hogy a város és az uszoda vezetői elkötelezettek legyenek annak érdekében, hogy ők egy minőségi szolgáltatást nyújtsanak az úszni és pihenni vágyóknak. Ilyen felfogás nélkül nehéz lesz.