„Ő, akit nem nevezünk nevén” 1 rész.

0
1051

Avagy felelősség, tili-toli hatvani módra.

Mint a Harry Potterben Voldemort, a Sötét Nagyúr, gonosz varázsló nevét nem mondták ki, ugyanúgy irtózik vagy fél attól Horváth Richárd és csapata, hogy az elmúlt 7 év elcseszett beruházásaiért és a „pancser puccs” óta elszalasztott lehetőségekért nevén nevezze a vélt felelőst.

Ugye, Önök könnyen kitalálják – hiszen Horváthék folyamatosan azt sejtetik -, hogy Szabó Zsolt államtitkárról van szó, aki 2010-2014. között a város polgármestere is volt?

Bizony, a helyzet könnyűnek nem mondható, hiszen akik jelenleg a vezetés felelős tagjaiként bűnbakot keresnek, azok az „elmúlt 7 év” történései során aktív szerepet vállaltak az elszúrt dolgokban is. Változás csupán annyi, hogy az akkori alpolgármester most a polgármesteri székben ül, illetve az időközben a Szabó Zsolt ellen „fellázadt” képviselők közül egy visszatért a „Sötét Nagyúr” szolgálatába.

Pikáns az egészben az, hogy ma már nem csak én, hanem esetenként az engem követő jobbikos sajtó is szóvá teszi ezeket a dolgokat, sőt a legszebb az az egészben, hogy a Szabó Zsolthoz köthető média is támadja a 2014. előtti beruházások problémái miatt Horváth Richárdot.

Azért nem vagyunk naivak, hogy azt gondoljuk, azoknak a menet közben keletkezett problémáknak a gyökerei is, amelyek ma jelentenek gondot, azok nem kettőjük harcához vezetnek vissza, mint például a Szárazmalom vagy a Könyvtár körül kialakult botrány.

Még akkor is probléma ez, ha véleményem szerint a Szárazmalom ügyében indított pert megnyeri a város – a tét többszáz millió forint -, mert ez ettől függetlenül nem készült el. Amennyiben előkerülne a Horváth Richárd által emlegetett százmillió forint, ami a Könyvtár visszaköltözéséhez lenne szükséges, abban az esetben is több, mint huszonöt millió forinttal „lennénk bukóban”, amit tervezési és ügyvédi díjként ki kellett fizetni, nem beszélve arról a helyzetről, amibe az egymással hadakozó Szabó és Horváth a Könyvtárat kényszerítette, ezáltal a hatvaniakat.

Ennek a tili-tolinak ékköve az, ahogyan finoman, de a rá jellemző, igen dilettáns módon Horváth lakájmédiája próbálja úgy áttolni a felelősséget a Kalandpark és a bicikliút, illetve a hatvani közlekedést káoszba taszító „fejlesztés” miatt, hogy közben ugyan a „Sötét Nagyúrra” tesznek homályos utalásokat, de sem az ő, sem saját felelősségüket nem merik beismerni.

Az pedig már a pofátlanság netovábbja, hogy úgy tűntetik fel magukat, mintha az egyébként általuk okozott problémákhoz semmi közük nem lenne, sőt, azokat majd most ők oldják meg! Rácsodálkoznak arra is, hogy ilyen egyáltalán van, mert egyébként ezt ők „örökölték”, és így Horváth Richárdnak és maguknak, a problémamegoldó hős szerepét próbálják meg kiosztani.

Ez azért is nehéz – bár ők ezt minden eszközzel próbálják elérni -, hiszen a ’14-es kampányban Szabó többször kijelentette, hogy az általa sikeresnek vélt beruházások városi koordinátora Horváth Richárd és többek között ezért is ajánlja őt polgármesternek.

Most két lehetőség van a helyzet tisztázására.

Rögtön ajánlanám – hiszen ebben már van gyakorlata a testületnek-, hogy alakítsa meg az elmúlt időszak (2010-2017) visszaéléseit vizsgáló bizottságot. Javasolnám elnöknek az ebben a titulusban több éves rutint szerzett Lestyán Balázst és felajánlom azt is, hogy információimat szívesen rendelkezésére bocsátom. Garantálni tudom, hogy nem vall olyan csúfos kudarcot, mint a több tízmillió forintba kerülő ügyvéddel „megerősített” előző bizottság vezetése során.

Természetesen van egy ennél sokkal egyszerűbb, de nem kevésbé kínos lehetőség is, amikor a jelenlegi polgármester és csapata nyílt színen kijelenti, hogy 2010-2014. között a Szabó Zsolt – Tóth Csaba páros “csicskája” volt, és úgy mozgatták őket, mint egy falunapon Rozi néni bábszínházában a kesztyűs bábokat szokás.

Lehet, hogy az utóbbi kínosabb – és a felelősség alól semmiképp sem ment fel -, de talán közelebb jár a valósághoz, mint az az izzadtságszagú próbálkozás, amelynek szem- és fültanúi vagyunk.

Úgy gondolom, hogy egyiket sem merik megtenni, mert aki gyáva ahhoz, hogy az általa felelősnek vélt személyt megnevezze, abban ahhoz sincs gerinc, hogy saját hibáit, gyengeségeit beismerje, felelősségét felvállalja, ezért marad a tili-toli hatvani módra.

Kedves Olvasóink!

Miután Horváth lakájmédiája más lehetőséget nem ad nekem, muszáj vagyok legalább ezzel a két problémával foglalkozni. Természetesen nem arra gondolok, hogy új szemszögből vizsgáljuk meg a Kalandpark és a bicikliút, illetve a hatvani közlekedést káoszba taszító „fejlesztés” ügyét, hiszen  erről mindent megírtam már, csupán egyszerűen a felelősség hárításának óvodás próbálkozásait tárom önök elé.

Folyt.köv.