„Ő, akit nem nevezünk nevén” 2. rész

0
787

Avagy felelősség tili-toli hatvani módra – folytatás

Mint ahogyan megígértem, folytatom az előző cikk végén felvetett probléma leírását.

A Heves Megyei Hírlap júliusi számában olvasható egy interjú Molnár József önkormányzati főtanácsadóval, a „Kalandparkkal” kapcsolatban. A cikk címe „Bár jó lenne a pálya, bringások nincsenek” volt, illetve alcíme – ami tulajdonképpen egy beismerésként is elfogadható – „Az elbontása több kárt okozna, mint hasznot”.

Az írás nagy hiányossága, hogy a „Kalandparknak” csúfolt „valamivel” egyidőben nem említi meg az ezen beruházás keretében több száz millió forintért összegányolt bicikliút problémáját, sőt, megpróbálja elfedni azzal, hogy a kivitelező garanciális javítás keretében kijavította a hibákat.

Itt egy dolgot ne felejtsünk el soha! Annak ellenére, hogy első osztályú minőségű munkaként minősített értékben ezt kifizették, véleményem szerint ezt átvenni sem lett volna szabad (nem hogy ilyen összeget szemrebbenés nélkül átutalni érte). Az igazságügyi szakértő több súlyos problémát sorolt fel, amit véleményem szerint azóta sem oldottak meg. Többek között olyan „apróságokat”, mint például azt, hogy az útnak nincs alapja.

Régebbi cikkek

Átadásra került a lombkorona kalandpark

Itt nem lehet túltolni a biciklit

 

A POFÁTLANSÁG NETOVÁBBJA!

A HEOL ÍRÁSA.

Bár jó lenne a pálya, bringások nincsenek

Két irtózatos pofátlansággal kezdődik a cikk. Konkrétan azzal, hogy „ezt a fejlesztést a mostani magisztrátus örökségként kapta, alig pár évvel ezelőttről”. Könyörgöm, kik is voltak az akkori testület tagjai?! Nem ez a dilettáns banda vett részt, illetve asszisztált ebben a gyalázatos kivitelezésben?

Az „elmúltnyolcévezés” már nem jön be, már csak azért sem, mert ebből hét már az övék. Ennek ellenére mégis csak sikerül belekeverni a cikkbe Gyurcsányt. Értik?! Gyurcsányt!

A cikk folytatódik egy kis önsajnálattal, miszerint a „leromlott állapotú bringapálya miatt” … „a történetét előcibálja boldog-boldogtalan, kiváltképpen ellenzéki oldalról, ha a regnáló városvezetésen akar ütni egy nagyot”.

Főtanácsadó úr! Lenne önhöz két kérdésem. Az első és egyben legfontosabb, hogy önt mikor látta és vizsgálta meg alaposan orvos? A második az, hogy ön szerint, amikor az ellenzék több, mint 1,2 milliárd forint elherdálását látja, mit kellene tennie a felelősökkel? Dicsérni, esetleg buksit simogatni?

Az, hogy tulajdonképpen beismeri, hogy érdemesebb lenne a bringapályát inkább elbontani, az egy gyenge önkritikának is felfogható – csupán az a kérdés, hogy tudatos-e a kijelentés vagy sem –.

Amennyiben a város vezetésének van egy kis szerencséje, akkor a következő árvizes időszak megoldja ezt a problémát, hiszen az ártérben ezeknek az egyébként is rossz minőségű faszerkezeteknek komoly jövőt ne jósoljon senki.

Az, hogy a hidat dicséri azért, mert azon át be lehet jutni az egyébként szintén ártérben létesült vadasparkba, az enyhén szólva is logikátlan, mert az erre kifizetett költségek töredékéből meg lehetett volna építeni egy utat a Népkert felől is, a maradék többszáz millió forintból pedig értelmes dolgokat lehetett volna létrehozni a városban.

Azért az a kis szösszenet sem semmi, ahol szakemberekre hivatkozva azt nyilatkozza, hogy nem a legoptimálisabb helyen fut a kerékpárút, mert a gát erre technológiailag nem a legalkalmasabb….

No, de könyörgöm…. ezért ismét csak ki a felelős? Ki találta ki? Ki terveztette? És még sok ilyen kérdésem lenne, ha nem tudnám, hogy mi lesz rájuk a válasz. Természetesen előjön a sablon válasz, amikor már végképp nem tudják kire tolni a felelősséget: hát a Gyurcsány…

Mindenképpen pozitívum, hogy elismerik azt, hogy már nyitva sem tartják a „Kalandparkot”, amit én többször szóvá is tettem, amellett, hogy ezzel a lépéssel teljesen egyet kell értenem. Egyszerűen nincs értelme üzemeltetni. Azt viszont, hogy miért gondolják azt, hogy már az átadáskor és azóta is egyre csak romló állagú kerékpárpályára egyáltalán valamikor rámerészkednek épeszű emberek, azt végképp nem értem.

Aki még emlékszik az átadó ünnepségre, az két dolgot jegyzett meg. Vélhetőleg a „pancser puccsra” készülve ezen Horváth Richárd már meg sem jelent és az is bizonyára feltűnt, hogy az idehozott profi kerékpárosok sem a kerékpárpályán tartottak bemutatót, hanem az általuk hozott, saját technikai elemeken mutattak be időnként nyaktörőnek is minősíthető mutatványokat. Vajon miért nem merészkedtek fel még ők sem rá? Önök szerint nem ez lett volna a stílszerű, ha az átadott új pályán tartanak bemutatót?

A vége azonban elég gusztustalan szerintem, mert „véletlenül” megemlíti, hogy állítólag baleset is történt itt. Valóban, egy helyi szinten profi kerékpáros, aki egyébként az egyik hatvani iskola köztiszteletnek örvendő tanára, súlyosan megsérült itt, információim szerint két csigolyája is megrepedt. Ennek említése azért is visszataszító, mert tudomásom szerint felkérésre ment oda a pályát tesztelni, illetve azért, hogy a helyi sajtóban erről fényképek jelenhessenek meg. Neveket tudnék felsorolni, hogy kik vettek ebben részt, azzal bezárólag, hogy kik mentették meg az egyébként mentők által nem egyszerűen megközelíthető helyen megsérült sportolót és kiknek a lelkiismeretes munkája volt szükséges ahhoz, hogy meggyógyuljon, reméljük teljesen.

Ha már a kerékpárosoknál és a balesetnél tartunk, azért szívesen találkoznék azokkal, akikre hivatkoznak a cikkben – miszerint „kikérték az akkori bringások (!) javaslatait is”. Kik voltak ők? Hol vannak most? Miért nem használják a pályát? Csak a teljesség kedvéért szeretném megjegyezni, hogy két év alatt a pálya használatához szükséges regisztrációval rendelkezők száma nem érte el a negyven főt.

Véleményem szerint ez a cikk nem szól másról, mint arról, hogyan próbálják amatőr módon a felelősséget másra hárítani. Önök nem unják már ezt az össze-vissza hazudozást? Én már nagyon…