Frissítve: Már megint botrány a hatvani kórház körül

0
10725

Háborog a család, két hétre eltűnt János (†54) holtteste a kórházban, adta hírül több országos lap is.

Az elhunyt Tatár János (†54) holtteste ugyanis két hétre gyakorlatilag „eltűnt” a rendszerben. A férfi temetését már többször is el kellett halasztani, s a család még most sem tudja, mikor hantolhatják el.

– Április 13-án esett el a motorral – kezdte Orsolya (28), János lánya. – A mentők kórházba vitték. Az orvosok szerint agyvérzést kapott a nyeregben. Amikor az ügyeletes orvosnál érdeklődtünk, hogy várhatóan mikorra épül fel az apám, és ki a kezelőorvosa, azt mondta: „Nincs kezelőorvos, valószínűleg csak elvonási tünete van az alkoholtól.” Apukám napi egy fröccsnél többet nem ivott – háborgott Orsolya.

Április 20-án végre úgy tűnt, fellélegezhetnek: a kórházban azt mondták, János nemsokára kikerül az intenzívről.

– Egy órával később hívtak, hogy kapott még egy agyvérzést, és meghalt. Mivel közúti balesetnek minősítették az ügyet, hatósági boncolást rendeltek el. Azt mondták, várjunk az eredményre, mert Budapestre kell küldeni apa testét, ott boncolják. Napok teltek el, nem történt semmi: hiába érdeklődtünk, nem tudták megmondani, hol van apu teste. Végül Budapesten az illetékes rendőrkapitányságra mentem, ahol közölték: a kórház még nem is jelentette a halálát – mesélte zaklatottan Orsolya, aki a kórház által megjelölt fővárosi intézményben is hiába kereste Jánost, ott nem is hallottak az esetről.

Végül kiderült: a holttest végig abban a kórházban volt, ahova a baleset után vitték.

Az egyik családtag Facebook bejegyzését, változtatás nélkül közöljük.

Kedves családtagok, barátok és munkatársak! Tatár János “Apus” temetése május 9-én nem kerül megtartásra! Valószínűleg az azt követő hétre tolódik. Sajnos nem tudunk még időpontot mondani sem nektek.

Most pedig elmesélem nektek az okát most, hogy talán már tudok kulturáltan írni. Hosszú lesz, olvassátok el és egészen nyugodtan meghallgatom a véleményeteket is. Apus április 13-án kisboltból hazaúton a házuktól 100 méterre elesett az úton motorral. Az orvosok szerint agyvérzést kapott és elvesztette az eszméletét, így érte a baleset. Hatvanba szállították ahol néhány nap elteltével javult az állapota. Napról napra aggódva jártunk be hozzá kihasználva azt a minimális időt amit eltölthettünk vele. Nos Orsika és Anyus képtelen volt beszélni könnybe lábadt szemekkel. Erőt vettem magamon és megkérdeztem az ügyeletes orvost, várhatóan mikorra épül fel Apus és ki a kezelőorvos akivel beszélhetnék, hogy megnyugtasson minket? “Nincs kezelőorvos, valószínűleg csak elvonási tünete van az alkoholtól.” Az intenzív osztályon ennyi volt a válasza az akkor ügyeletes orvosnak és mire anyóssom hozzá szólt volna, ugyanazzal az undorodó arccal amivel rám nézett, faképnél is hagyott minket. (Apus minden nap megitta a fröccsét, otthon, munka után a családdal) Hozzáteszem, Anyussal, egy kétségbe esett feleséggel akkor tudott csak a főnővér normálisan beszélni amikor bent volt. Telefonon mint a kutyával már ha felvették. Szóval középkor, akarsz valamit menj be. Néhány nappal később ápril 20-án pénteken már megnyugtattak minket, hétfőn lekerül az intenzívről. Öröm és melegség öntött el minket. Szombaton éjszaka Orsi azzal várt a pályaudvaron, hogy Apus elment. Állítólag összeomlott a keringése. Mivel közúti balesetnek minősül hatósági boncolást rendeltek el. EMBEREK! APUS azóta is, Április 21 óta Hatvanban van! Azért marad el a temetés mert amikor betelefonáltunk érdeklődni mi a helyzet az volt az első válasz, hogy “nincs ilyen személy a rendszerben”. A kórház lekezelően, alpári módon beszélt velünk akik arról érdeklődtek hol van APUS? Mivel a hatósági boncolásnak határidőn belül meg kellett volna történnie (biológiai okai vannak).Az elmúlt egy hétben tellegettek és ködösítettk. Nos most, hogy 2 nappal ezelőtt megcélzottan felvettük a kapcsolatot a Gödöllői kapitánysággal és a Teve utcaival (mivel hatvan városa felett egy üvegbúra van) talán a mai napon történik valami, mert hát hiba történt a rendszerben. Azóta a hatvani kórház és a hatvani rendőrség egymásra mutogat. Mi pedig ma van 2 hete, hogy búcsút vettünk és nem történt meg a hatósági vizsgálat amiből talán megtudtuk volna mi történt pontosan. És neharagudjatok meg, azok után, hogy a hatvani kórházban vagy nincsenek tisztában a betegeikkel, vagy tellegettek, de tény hogy a családommal olyan hangnemben beszéltek, hogy még adok egy esélyt magamnak és személyesen elmesélem a doktor úrnak az emberi méltóság fogalmát. Mégezen felül megkockáztatom a szándékos késleltetést, úgy ahogy azt is, hogy műhibát ejtettek és azért nem voltak hajlandóak lejelenteni a hatóság felé. Ugyanis ha a Teve utcában a hölgy nem emeli fel a telefont és Gödöllőn az a kedves rendőr (valóban az!) akkor nem történik semmi. Bevallom nincs több erőm írni a dologról. Szomorúak vagyunk. Ez egy búcsúztatás, egy ember méltósága, nem egy házibuli szervezése. Egy ember élete, egy családé. Nem jövök a magyar egészségügy szar dumával. Nálam egyszerűen levizsgáztatok. A recepciótól-a főorvosig. És az a helyzet, hogy van ami mellett nem lehet elmenni. Az, hogy egy olyan dolgot nem tudok mondani ami ne keltene bennem teljes bizalmatlanságot a munkájukkal kapcsolatban.

Ezek után mit is lehet mondani a hatvani kórházról és annak vezetéséről?

NO KOMMENT!

A családnak megnyugvást kívánunk, Őszinte Részvétünk!

Frissítve:

Az alább olvasható levél érkezett a Albert Schweitzer kórháztól.

Természetesen közöljük azzal a megjegyzéssel, hogy a leírtakat nem mi állítottuk, hanem egy közeli hozzátartozó.

Továbbá 2018. május 8-án a blikk.hu írt róla itt, amit oldalunk átvett.