Akkor én megyek

0
417

Józsikám, mától túlórázni fogsz. Önként persze, mert mi senkit nem kényszerítünk semmire.

De főnök! Mától? Ma nekem kell mennem a gyerekekért az oviba, az asszony délutános.
A magánéleted nem rám tartozik. Tudod, a munkáltató nem avatkozik bele senki privát szférájába, mert tiszteljük a munkavállalót.

Ma nem tudom vállalni. A gyerekeket el kell hoznom az oviból, a feleségem nem tud értük menni.

Semmi gond, mi rugalmasak vagyunk és mindig figyelembe vesszük a munkavállaló érdekeit. Úgyhogy holnaptól túlórázol. Hétvégén is, de havonta egy szabad vasárnapod feltétlenül lesz, mert nekünk fontos, hogy jusson időd pihenésre is.

Holnaptól sem tudok túlórázni, az asszony egész hónapban délutános.

A feleséged igazán otthon maradhatna a gyerekekkel. Nem túl szimpatikusak nekem azok a nők, akik csak a saját karrierjükkel törődnek és elhanyagolják a kötelességeiket.

Francot! Maradna ő szívesen otthon, de akkor nem tudnánk megélni. Kell a fizetése.

Két gyereketek van, nem? Szüljön még egyet. Akkor járnak a támogatások és az adó is kevesebb.

Hová szüljön? Az egy plusz két félszobás lakásba? Már így sem férünk el. Annyit meg ketten összesen nem keresünk, hogy az összes adókedvezményt igénybe tudnánk venni. Azzal semmire nem megyünk.

Vegyetek nagyobb lakást! Ott a CSOK, egy csomó ingyen pénz és ahhoz még jön a kedvezményes hitel. A hülyének is megéri.

Az. Még fizetjük a hiteltörlesztést itt is. Ha el is tudnánk adni a lakást és kifizetnénk belőle a hitelt, a CSOK és a kedvezményes hitel arra sem lenne elég, hogy egy ugyanekkora kis lakást vegyünk a városban, nem hogy egy nagyobbat.

Ja, ha ti ragaszkodtok a városhoz! Az persze eszetekbe sem jut, hogy falun vegyetek ingatlant. Ott már egy kertes házat lehet kapni egy városi lakás árából, még maradna is egy kis tőkétek.

És akkor hogyan járnánk be dolgozni? Az agglomerációban nem olcsók a lakások. Ahol már olcsó, onnan órákig tart beutazni a munkahelyre. Már így is tíz órában dolgozunk mindketten, erre jönne még a kötelező túlóra plusz két óra utazás oda, kettő vissza. Aludni sem maradna időnk és akkor még nem beszéltünk arról, mibe kerül egy busz vagy vonatbérlet. Kész csőd.

Nem tudom, mit panaszkodsz. Magyarországon háromszázezer forint felett van az átlagbér. Ha a karrierista feleséged is dolgozik, ketten majdnem hétszázezret visztek haza. Ebből már meg lehet élni. Főleg vidéken, ahol meg tudjátok termelni a ház körül a zöldséget, akár még tyúkot és disznót is tarthattok!

Ketten együtt háromszázezret sem keresünk nettóban. Mi valahogy nem tartozunk az átlaghoz, de senki más sem, akit ismerek. Mire befizetjük a számlákat, kinyögjük a hiteltörlesztőt, befizetjük az ovit, megvesszük a bérleteket, alig marad valami kajára és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a srácok hetente növik ki a ruhát, cipőt.

Na, ezért mondom, hogy vállaljatok még egy gyereket. Jobban jártok anyagilag a kormány családbarát gazdaságpolitikájának hála.

Csakhogy azt a gyereket fel is kell nevelni. Miből taníttatjuk? Mire egyetemre megy, már se támogatás, se adókedvezmény nem jár és akkor a legnagyobb a kiadás.

Nem kell ám mindenkinek egyetemre menni! Akár már 16 éves korban is dolgozhat és akkor nem a szüleire támaszkodik. Ha meg szerez egy jó szakmát, hamar meg is gazdagodhat. Szakemberhiány van, megbecsülik a melóst ebben az országban! Nekem sincs diplomám és tessék, jól megélek.

Ha az én sógorom lenne a helyi fideszes vezető, biztosan én is jól megélnék. De így nem élek meg jól.

Erről beszélek! Most itt a lehetőség, annyit túlórázhatsz, amennyit akarsz. Betegre keresheted magad!

Betegre, az biztos. Csak az a helyzet főnök, hogy én rendes munkaidőben szeretnék normálisan keresni, hogy jusson idő a gyerekeimre, a feleségemre és pihenni is tudjak valamikor. Ha orrvérzésig dolgozom, tönkremegy a családom én pedig belerokkanok, az meg a családomat csődbe vinné. Nem kell ez nekem.

Nem értem én ezt a liberális gondolkodást. Mindig csak magatokra gondoltok. Az ország érdekére szartok, a cég érdekére is szartok, csak az önzés és a harácsolás számít. Mindegy, ez nem kérdés, nem is tudom, minek vitázom itt veled. Holnaptól túlórázol és kész, ez nem kérdés volt. Persze dönthetsz úgy, hogy nem vállalod, mert ez önkéntes. Akkor viszont holnap már be sem kell jönnöd dolgozni. Van a helyedre tíz jelentkező. Te meg amúgy sem értesz máshoz, csak ahhoz, amit most csinálsz, azért tanítottunk be erre. Mehetsz haza éhen halni. Önként.

Tudod mit, főnök? Nem fogok éhen halni és nem fogok éhbérért gürizni inam szakadtáig. Összecsomagolok és megyek innen a francba olyan országba, ahol normális életet tudok biztosítani a családomnak.

Menj csak mosogatni Londonba, mint a többi hozzád hasonló senkiházi! De aztán ne gyere haza sírni, hogy ott sincs kolbászból a kerítés! Ebben az országban nincs szükség az ilyenekre, mint te!

És ha mosogatok, ha vécét pucolok, ha kukás leszek? Az is becsületes munka és ha megfizetik, nincs miért szégyellnem magam. Nem kell, hogy kolbászból legyen a kerítés, elég, ha emberhez méltó életet élhetünk. Ha itt nem lehet, akkor máshol.

Rohadt liberális! Sorosbérenc! Hazaáruló g_ci! Mi lesz az országgal? Mi lesz az üzemmel? Ha a multi elviszi innen a céget, a többieknek sem lesz munkája. Nekem sem lesz munkám. Erre nem gondolsz? Önző pondró!

Akkor én megyek. További jó átkozódást!

Swan Edgar